Endre a kitartó harcos
Botka Endre 27 éves válogatott labdarúgó, a magyar válogatott és az FTC hátvédje.
Endrét 2021 májusában ismertem meg. Élete talán eddigi legnagyobb megmérettetésére, a Labdarúgó EB-re készült.
A Labdarúgó EB előtt talán voltak, akik úgy gondolták, hogy magyar szinten kiemelkedő védő, ám nemzetközi téren nem elég megbízható. Nos, egyértelműen rácáfolt a kétkedőkre, minden meccset végig játszva túlzás nélkül állíthatjuk, hogy maradandót alkotott, Jota, Ronaldo, Mbappé vagy a német támadók ellen. Mentalitására jellemző, hogy a németek elleni meccsen aláforduló bokája sem zavarta, fogát összeszorítva harcolt.
Már 2017-es Fradiba szerződése előtt is felfigyelt rá Marco Rossi és a Honvédban hamar alapemberré vált. A Fradiban pedig már 100 feletti bajnoki mérkőzésen, számos nemzetközi megmérettetéssel egyetemben – a BL-ben és az EL is -, megbízható, stabil játékkal rukkolt elő. Szorgalma, kitartó fáradhatatlan harciassága, nagy lelke és lelkesedése, letisztult egyenessége, magabiztos párharcai mind kiváló erények melyek kiemelik társai közül.
De vajon, mi az, amivel meg lehet támogatni egy játékost egy ilyen extrém kihívás alatt? Mi is történt az EB alatt?
Az EB-n mutatott fantasztikus teljesítménye és az a mögött meghúzódó mentális minták talán más számára is tanulságosak. Természetesen minden ilyen munka kifejezetten bizalmas, így csak az általános tendenciák szintjén van lehetőségem írni itt ezekről.
Az első lépés tagadhatatlanul az, hogy felismerem, hogy valamin szeretnék változtatni. Azt érzem, hogy több van bennem, az gondolom, hogy még a valódi tudásom nem jelent meg a külvilágban. Hozok egy komoly, határozott döntést, hogy foglalkozni fogok a dolgokkal, magammal, a bennem rejlő lehetőségekkel és azok esetleges gátjaival. És persze keresek hozzá egy segítőt. Egy olyan embert, akiről azt gondolom, hogy tud segíteni nekem. És ha az igény megszületik, valamilyen úton módon a támogató is elérhető közelségben lesz.
Egy bizalmi kapcsolatra lesz szükség. Szerencsére ez elég hamar kiderül, hogy a támogató és a köztem milyen a kapcsolat. Bejön-e a dolog? Rá tudunk-e hangolódni egymásra? Mert ha nem, megette a fene.
Mert ha már a bizalom adott, belevághatunk a munkába.
És egyre világosabbak lesznek a dolgok.
Például nyilvánvaló lesz az, hogy: jó dolog, ha kitartó, kemény és erős vagyok, de ha ezt túltolom, könnyen görcsössé válhatok. Ugyanez a helyzet akkor, ha túlnyomom a kiválóságra, tökéletességre való hajlamomat. Az is kiváló tulajdonság, ha érzékenyen tudok reagálni a környezetemre, – például, hogy érzem, hogy a társam merre mozog – de ha ezt túlzásba viszem, lehet, hogy nem tudok a saját dolgomra koncentrálni és sokat gondolkodom, hogy belemenjek-e egy párharcba, – erre pedig általában nincs idő.
Ráadásul extrém stresszhelyzetben – mint például az EB-n – ezek a ’negatív’ tendenciák fel tudnak erősödni. Mégoly kiváló játékosok is hajlamosak megkérdőjelezni azt, hogy a világsztárokkkal teletűzdelt csapatok ellen vajon „vagyok-e elég jó” vagy eszembe jut az, hogy „Úristen, csak nehogy hibázzak”.
Ha pedig el tudom hinni, hogy igenis jó vagyok, igenis bármilyen helyzetben meg tudom állni a helyem, minden sikerülni fog. A kulcs pedig abban van, hogy „kezembe veszem az irányítást”. Eldöntöm, hogy irányítani fogom a gondolataimat és érzelmeimet. És ha ez megtörténik a kimenetel is szuper lesz. És aztán Mbappé csak néz nagy szemekkel, hogy ki ez itt és hogyan merészel engem leszerelni, vagy kicselezni… Végül is ennyi.
Vagyis magunkért, Mi magunk tehetjük a legtöbbet. És erre mindenki képes.
És hogy mi a gyakorlat?
Találj egy támogató embert. Olyat, aki képes arra, hogy egy hullámhosszra kerüljön Veled.
Utána pedig lássatok neki a munkának. Derítsétek ki mik azok a hátráltató elemek, amik még útban vannak. Annak útjában, hogy ki tudjon törni belőled, ami Benned van.
Endrével sok dolgot elértünk és még állnak feladatok előttünk. Haladunk. Megerősítettük az alap készségeket. Újakat építünk rá a már létezőkre. Ezt pedig úgy, hogy azokon a pontokon, ahol megakadást érzünk nekiállunk takarítani. Porszívózunk, az elhasznált dolgokat kidobjuk, kitesszük a rendszerből. Nincs már rá szükség. Idáig elhozott, köszönjük, de most már másra vágyunk. Még több harmóniára, boldogságra és sikerre.
Sikerre a Fradiban, a válogatottban, aztán még ki tudja hol. Na és persze nem mellékesen a magánéletben.
Így hát ezeket be is töltjük a rendszerbe. Határ csak a csillagos ég!
És hogy miért írtam, hogy a név kötelez?
„Az én családomban erős a rallys vonal…A nagyapám viszont (Olimpiai Bronzérmes) labdarúgó volt, én pedig az Ő vérvonalát örököltem, így a versenyzés helyett a foci útján indultam el.”
Lehet-e hasonló babérokra törni? Határozottan: IGEN!
Ennek egyedüli gátja a negatív gondolat és érzés, igazi segítője a pozitív képzelet. Mert ez teremti meg a saját valóságunkat!
És ha jókat képzelünk el, a külvilágban jönnek az új helyzetek és lehetőségek.
„Az egész téli szünetet végig edzettem…jó erőben vagyok.” „Belecsaptunk, de nagyon…az edzések sokkal intenzívebbek, mint amilyenek eddig voltak…De egyáltalán nem bánom…”
Kalandra fel!
