A német precizitás és az olasz temperamentum találkozása.
Vécsei Bálint 28 éves válogatott labdarúgó, a magyar válogatott és az FTC középpályása.
Bálintot 2021 júniusában ismertem meg. Az utolsó két év nem úgy sikerült, ahogy eltervezte.
2019-et megelőzően a svájci bajnokságban a Luganoval kétszer is bronzérmes lett. Szeretett volna minél többet játszani a Fradiban azonban korábbi edzőjétől, Rebrovtól csak minimális játéklehetőséget kapott, miközben a Fradi kötelékében kitartóan dolgozott. Egy olyan játékos, aki már bizonyított, masszív fizikumú, fizikálisan strapabíró, dinamikus, technikailag kitűnően képzett, kiváló rugótechnikájú. Taktikailag maximálisan fegyelmezett, intelligens, nagyszerű szervezőképességgel megáldott és nem utolsó sorban kitartóan végig tudja robotolni a teljes mérkőzést. Nehéz ezt megmagyarázni.
Ma már, miután egyre több szerepet kap klubjában és a válogatottban, mindenki számára világos lehet, hogy ő az a játékos, akit „nem érdemes” kihagyni a csapatból, – egyértelműen csapata vezéregyénisége.
„Tökéletes 8-as”.
De mi történt az elmúlt hónapokban? Milyen változáson ment keresztül?
Sikere egy tanulságos és úgy gondolom sokak számára járható út.
Hiszen mekkora a különbség Bálint nyári és a mostani helyzete között? Azt gondolom, óriási. A mellőzöttségből a megbecsülésbe, a „nem számolnak velem” érzés és a „számítanak rám” valóságába való megérkezés kontrasztja.
Talán Téged is foglalkoztat, hogy hogyan lehet elérni ilyen előrelépést néhány hónap alatt?
Először is szükség van egy határozott döntésre, hogy valamit változtatok, hiszen amit eddig csináltam, az nem vezetett eredményre. Megváltoztatom a szokásaimat. Miközben megtartom erényeimet, tudásomat, képességemet, viszont lehetőséget teremtek arra, hogy valódi tudásom ki tudjon belőlem törni, meg tudjon jelenni a külvilágban.
A változás sokféle lehet. Ha most kifejezeten a mentális oldalát vizsgálom; az jó dolog, ha kitartó vagyok, és törekszem az egyre kiválóbb teljesítményre, de ha ezt túltolom, könnyen görcsössé válhatok. Jó dolog, ha figyelek másokra, érzékenyen tudok reagálni a környezetemre, – például, hogy kiválóan átlátom a pályát – de ha ezt túlzásba viszem, lehet, hogy egy olyan helyzetben sem vállalom el a lövést, ami szinte tuti gól lenne. Ha pedig az ember dolgozik keményen, de nem kerül be a meccskeretbe könnyen az az érzés kerítheti hatalmába, hogy „akármit csinálok, tök mindegy”, – ez pedig előbb utóbb teljesítménycsökkenéshez vezet. És akkor már hiába kapom meg váratlanul a lehetőséget, nem fogok tudni élni vele.
Kétségtelenül egy érzelmileg is intelligens edző sokat segíthet, de Mi magunk tehetjük a legtöbbet.
Avval, hogy a kezünkbe veszük az irányítást. De nem kívül, hanem elsősorban belül. Ha belül át tudom alakítani a gondolataimat, az érzelmeimet, az energetikámat, előbb-utóbb a külvilágban is megtörténik a változás. Hiszen pozitív képem lesz a jövőmről.
A jó hír, hogy erre mindenki képes. A „világ” pedig pontosan úgy reagál, ahogy azt elképzelem.
És hogy mi a gyakorlat?
Ahhoz, hogy az energiáim átalakuljanak, a gátló gondolatokat, érzelmeket el kell engedni, hogy a helyükre pozitív energiákat tölthessünk. Számos kiváló megoldás, „technika” van erre, a tapasztalat szerint előbb-utóbb ezek közül valamelyik mindig beválik.
A mentális munka sikerét mérni pedig nagyon egyszerű: elérjük-e a célunkat vagy sem.
Vécsei Bálint elérte a kitűzött célt. Egyre többet és egyre jobban játszik.
Nincs megállás. Akár újabb célokat is lehet kitűzni…, de ez már egy újabb fejezet a történetben.
